2015. október 4., vasárnap

Lido di Ostia

A Lido di Ostia, vagy is Róma tengerpartja a kiváló menetrenddel ellátott hévvel érhető el. Egy egész napos tengerparti fürdőzést a forró római sétálgatás után mindenképp érdemes megejteni. Az út az Ostiense metrómegállótól a hévvel, (ami ugyanolyan mint a metró, csak a felszín felett közlekedik) lehet elérni. A menetidő kb 45 perc és 1,5 Euró a jegy, ami egy vicc, de érdemes kihasználni. A római 1,5 Eurós metró jegy tulajdonképpen erre is érvényes. Tehát nem kell külön jegyet venni az átszállásnál. 

Ostia elején sűrűn épített elkerített betonrengetegek vannak, amely mind egy külön tulajdonban állnak és belépőt kell fizetni. Azonban a Kolombusz Kristóf téren a vonatról leszállva fel kell szállni a csuklós piros buszra majd azzal menni 3-4 megállót és máris az elhagyatott, tiszta strandokkal szemben találjuk magunkat. Érdemes ételt italt Rómában beszerezni, ugyanis a boltokat és a kisebb éttermeket Ostia délebbi részén nagyítóval kell keresni. Olykor kiborító volt, hogy sehol nem találtunk egy nyomi boltot, ahol esetleg vizet lehetne beszerezni. 





Elbuszoztunk még egy délebben fekvő tengerparti faluba is ebédelni, melynek a neve Torvaianica, azonban nagy csalódásunkra sehol nem találtunk éttermet sem nyitva tartó boltot. Az egész falu úgy tűnt, mint ha valami alvó, kihalt falu lenne. Majd letérve a tengerpartra betértünk egy sörözőbe és étel után érdeklődtünk, mire a kiszolgáló azt mondta menjünk kelet-Európába a Fekete-tengerhez ebédelni. Azóta sincs fogalmunk milyen belső kényszer irányíthatta a pincért. Mindenesetre nagy csalódás volt, semmiképp nem ajánlom, hogy ellátogasson az ember a délebbi partokra. Ami a tengerpartot illeti, kellemes és kevésbé zsúfolt volt. 

Estefél a hazaút mókásra sikeredett ugyanis roma zenészek lepték el a hévet. A 45 perces út Rómáig végig harmonikazene kíséretében telt, melynek végén átszellemült, romantikus hangulatban szálltunk le a vonatról. 

2015. október 2., péntek

Vatikán, Trastevere

A harmadik napunkat kizárólagosan a Vatikánnak valamint Róma "vigalmi negyedének" a Trasteverének szenteltük. A szállásunktól pár megállóra volt csak a Vatikán, eggyel előbb szálltunk le és 2 megállót gyalog tettük meg, nagyon szép házak és kis sikátorokon keresztül értük el az Angyalvárat. Innen már csak egy karnyújtásnyira helyezkedik el a Katolicizmus fellegvára, a hatalmas Szent Péter- bazilika. 









Rengeteg a turista és a rájuk épülő idegenvezetői biznisz. 2 méterenként állítják meg a fiatalok a turistákat felkínálva az idegenvezetői tudásukat. Nagyon zavaró. Az épület látványa megigézi az embert. Kívül belül körbejártuk, lefotóztuk, kihagyhatatlan. Ezennel a bazilika melletti Vatikáni Múzeumot kihagytuk, ugyanis egyszer már volt szerencsém végigjárni az összes termet. Aki elsőnek jár Rómában mindenképp érdemes jegyet váltani rá. Életre szóló élményekben lesz része.

A Vatikán elhagyása után a Trasteverét vettük célba, mely Róma vigalmi negyedének számít. Kellemes 30-s sétával elérhető a Tevere mentén. Érdemes betérni és bolyongani a tipikusan mediterrán szűk sikátorokban.






2015. október 1., csütörtök

Róma, Colosseum, Fórum Romanum, Belváros

Egy római városlátogatás megszervezése egy tapasztalt utazónak nem jelent nagy problémát. 4 évvel ezelőtt jártam már itt, viszont annyira megfogott a hangulat és maga az egész város, hogy ismét visszalátogattunk. A legegyszerűbb közlekedési mód a turistának a tömegközlekedés. 1,5 euróba kerülő jeggyel 100 percen keresztül lehet igénybe venni a szolgáltatást, melyben a metró, busz, villamos átszállás is benne van valamint az Ostia felé közlekedő vonatra is fel lehet szállni a jeggyel. Lehetőség van RomaPass vásárlására is, mely 3 napon keresztül nyújt korlátlan utazási lehetőséget a városon belül, valamint ingyenes belépést egyes múzeumokba. ( a Vatikáni Múzeumra nem érvényes!)  Részletek itt: www.romapass.it  Mi jobbnak láttuk, egyenként naponta megvenni a jegyet és így olcsóbban jöttünk ki mint, ha RomaPass-al utaztunk volna. A múzeumokat most pedig szándékosan kihagytuk. Célszerű olyan szállást foglalni, amely közel van valamelyik metrómegállóhoz. A fő nevezetességek mind a belvárosban vannak ezért egy egész napi jövés-menéssel le lehet bonyolítani a főbb nevezetességek meglátogatását. 

Ahogy korábban is a mostani városnézést is a legtávolabbi nevezetességgel, a Colosseum meglátogatásával kezdtük. 12 euróba kerül a belépő és ha nem kora délelőtti órákban érkezik az ember akkor bizony hosszas sorban állás árán lehet hozzájutni a belépőkhöz. A belépő érvényes a Forum valamint a Palatino dombra is. A kék metró Colosseo metróállomáson kiszállva csak a hömpölygő tömeggel kell sodródni és mire kiér az ember, a szeme elé tárul a majd 2000 éves ellipszis alakú Colosseum. Az épületet az idő vasfoga kissé megtépázta már. Egyes részei már restaurálva vannak. Folyamatosan dolgoznak az épület állagának fenntartásán. Viszont belülről  az egyes szinteket körbejárva megfigyelhetőek azok a részek, melyek több 1000 évesek. Hihetetlen élmény körbejárni és elmélkedni azon, micsoda harcok, viadalok, küzdelmek színtere  volt eme építmény. Lelki szemeink előtt a Gladiator c. film jelenetei játszódtak le, ahol Maximus a száműzött, majd rabszolgából lett gladiátor élete árán is, erejét felülmúlva leküzdi ellenségeit. Sajnos rengeteg keresztény is áldozatul esett ezen épület falain belül, amikor még üldözendő volt eme vallásforma. Az építményben amúgy egy mini archeológiai múzeum is megtekinthetö ingyen.






A Colosseum után egyenes út vezet a Forum irányába. Útközben útba esik Titus lenyűgöző diadalíve. A bejáratnál érdemes balra fordulni és Palatino felé venni az irányt. Ezen területen álltak hajdanán a császárok lakóházai, Kis kertek, régi épületek, házak szerkezetei figyelhetőek meg. A terület egyes részei le vannak zárva, ugyanis a mai napig feltárás alatt állnak. Ha elsétálunk a Casa di Livia-ig onnan beláthatjuk Róma nyugati szegleteit is valamint megfigyelhetjük a régi Circus Maximus-t is, mely az Ó-korban a fogathajtó versenyeknek adott otthont. Ezután a másik irányba elindulva tárul elénk a magasból a Fórum Romanum, mely az Ókori Róma közterének lehetne nevezni. Ezen a helyen pezsgett hajdanán a társadalmi élet.
























A Fórum archeológia területét körbejárva egyenes út vezet fel a Copitoliumra, mely az ókori Róma hét dombjának egyikére épült. Hajdanán templomok álltak itt, majd az azután közigazgatási épületekként használták tovább. A tér közepét Michelangelo által készített Marcus Aurelius diadalmas aranyozott bronzszobra díszíti. Érdemes ismét az épület mögé elgyalogolni, ugyanis innen csodás rálátás nyílik a Fórum egész területére.  A Copitolium díszes lépcsőjén legyalogolva érhetjük el a Vittoriano Munumentet. Az épületre fel lehet lépcsőzni valamint a legtetejére is van lehetőség felmenni. Az épület otthont ad egy hadtörténeti múzeumnak is. 




Innen gyalog érdemes elbandukolni a Piazza Navonaig, mely a három szökőkútjával talán Róma egyik legszebb terének lehetne nevezni. A téren olasz muzsikusok nótája tölti be. Az éttermekből sürgő forgó pincérek jönnek mennek. Az egész belvárost áthatja az olasz temperamentum és az elegancia. Minden harmadik épület valamilyen kápolnának, templomnak ad otthont, tisztelegve a katolicizmus hitvallása mellett. 














Innen girbegurbás utcákon lehet eljutni a következő látványos nevezetességhez a Pantheonhoz.


I.e 27-ben Marcus Vipsanius Agrippa császár építette az római istenek tiszteletére. Az épület az ókori építészet egyik legnagyobb remekműve. Érdekessége a belső kupola része, mely a világ legnagyobb vasalatlan beton kupolája. Belülről szemlélve egy kör alakú nyílás található a kupola tetején. Állítólag a csapadék bármerről eshet, nem tud beesni, azonban belül rögtön a kupola nyílása alá állva megfigyelhetőek a kis vízelvezető lyukak. A templom sírboltjaiban két olasz király is nyugszik, II. Viktor Emanuel és I. Umberto.





Innen továbbhaladva a kis sikátorokban lépten nyomon olasz éttermek váltják egymást. A szűk utcácskákban olykor beszorul a tömeg és ilyenkor vicces mikor egy áruszállító autó is át szeretne vergődni a tömegen. Ilyenkor mindenki lapjával a falhoz áll. Vicces látvány. 





Hömpölyögve a tömeggel rövidesen elérhetjük a világ leghíresebb szökőkútját, a Trevi- kutat. Sajnos felújítás alatt áll ezért el van zárva a nyilvánosság elől és egy plexi üveg mögül lehet csak szemlélni a renoválás menetét. A tér egyébként pont akkor kb. mint maga a kút és hihetetlen nagy embertömeg tud beszorulni arra a kicsi helyre. 
Következő állomás a Spanyol lépcső innen egy kényelmes negyedórás sétával érhető el. Ajánlatos egy térképet vásárolni és azon tájékozódni. Az utcanevek mindenhol jelezve vannak, így képtelenség eltévedni. 






A lépcső 1726-ban épült, barokk stílusban, mely az ugyanezen a téren lévő spanyol nagykövetségről kapta a nevét. A tér mindig tele van turistákkal, fiatalokkal. A lépcsőfokokon művészek árulják festményeiket, olykor virággal rakják teli. 

A délutáni sziesztánkant érdemes a Borghese parkban elétölteni, mely a Spanyol lépcső feletti részen terül el. 5-10 perces sétával már ott is találja az ember magát. A Villa Borghese Róma legnépszerűbb, nagy kiterjedésű parkja, évszázados fákkal, pázsitos tisztásokkal, tavakkal, szökőkutakkal díszítve. Scipione Borghese a műkedvelő bíboros hozta létre 1608-ban a telkek felvásárlásával. 









A parkból leereszkedve az elegáns Piazza del Popolora érkezünk, mely egyúttal napunk záró stációja is. A tér közepén egy egyiptomi obeliszk tekinthető meg, rajta egyiptomi hieroglifákkal. Innen indul Róma "Váci utcája" a Via Corso, melyen bevásárlási lehetőségek számtalan kínálata található meg.